A megfelelő kommunikációhoz, a másikhoz való kapcsolódáshoz, az önismerethez és a fejlődéshez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a szükségleteinkkel.
Ugyanis, ha tudjuk, hogy mit akarunk, mi a szükségletünk egy adott helyzetben, akkor azt sokkal könnyebben – és nem utolsó sorban szofisztikáltabban – meg is tudjuk fogalmazni. Ez már félsiker. A szükségleteink megfogalmazása sokkal tágabb lehetőségeket ad egy adott probléma békés megoldására vagy a konkrét megegyezésre. Például, ha én azt mondom, hogy „ma este pakolj el Te és fektesd le a gyerekeket, mert én elfáradtam”, nagyon máshogy hangzik, minthogyha azt mondanám, hogy „nehéz napom volt, nagy szükségem lenne egy kis egyedül töltött időre este, és megköszönném, ha az esti teendőket el tudnád végezni ma te”. Másrészt pedig, ha tisztában vagyok a szükségleteimmel, akkor felelősséget is tudok vállalni azokért, vagyis az érzéseimért. Nagyon sok fajta szükséglet létezik, mint ahogy az érzéseink száma is igen nagy, de mégis meg tudunk határozni néhány jelentősebbet (és itt most nem az olyan alapszükségletekre gondolok, mint az evés, ivás vagy az alvás igénye). A teljesség igénye nélkül a fontosabb szükségleteink közé tartozik a biztonságérzet, a valahova tartozás igénye, az elismerés, megbecsülés szükséglete, önmegvalósítás szükséglete…
A pszichológiai tanácsadás során sokszor előkerül ez a terület, és segítségünkre lehet egy-egy elakadás, nehéz helyzet megértésekor, ha elővesszük a szükségletek kérdéskörét, és megvizsgáljuk, hogy hogyan is állunk mindezekkel, és hol szenvedünk hiányt.